A minap megtörtént életem legrövidebb párkapcsolata, vagy minek nevezzem a dolgot. Épp mentem hazafelé a kedvesemhez, amikor jött velem szembe egy velem egykorúnak tűnő fiú, nézegetett, nézegetett, odaér hozzám:
-Szia, bocsánat a zavarásért. - rámosolygok, hogy folytassa.
- Á, úgyse működne, hagyjuk. Szia. - és továbbment.
Nem gondoltam volna, hogy valaha blogot írok, és azt se, hogy ennyire meg lehet szopatni az embert. Csak térdelj és torokra...
De akkor bemutatkozom: elvileg valaki vagyok, de jelen pillatanban a legnagyobb senki, 22 évesen épphogy kiestem az egyetemről, a legtöbb állásra túl fiatal vagyok (és ezt persze fel kell hánytorgatni a drága munkaadóknak, "jajj kedvesem, nincs 5 éves tapasztalatod, sajnáljuk"), a maradékra meg túlképzett ("jajj kedvesem, nagy hiba, hogy diplomád van, így nem vehetünk fel, tudod, túl sokat kéne fizetni, sajnáljuk"). Mindeközben az egyik ismerősöm megkérdezi: "Miért nem szólsz anyádéknak, hogy szerezzenek valami munkát?" És tényleg, miért nem is gondoltam arra, hogy itt Pusztaröcsögén, ahol csak hegesztőket és CNC marósokat keresnek, anyumék szereznek majd egy jó zsíros állást, ahol egész nap csak verhetem magam. Ez így megy, legalábbis másoknál. Éljen a Szép Új Világ, The New Life, The New Day.
Mindeközben beindult a keressünk albérletet odafönt a fővárosban projekt, de mivel vidéki vagyok, ezért természetesen hülyének néznek, ("Hányan is laknak nálatok? Tízezren?- Nem, hetvenezren. - Gondolom a mezőgazdasából tartjátok fenn magatokat, és hogy vannak a tehenek? - Kösz jól, de egy megyeszékhelyen valahogy nem nagyon futkoznak a belvárosban. - Jaj, azthittem, hogy ott még megvan a jókis falusi légkör. -" Hát persze...) és 160-ért rám akarnak sózni egy 10 négyzetméteres lukat, mert "vidéki vagyok". Szóval elkezdődött a nagybetűs élet, én pedig térdelek és mosolyogva tűröm a szopatást. És közben sajnáljam a magyar mezőgazdaságot, sajnáljam a magyar vállalkozókat, akik a forint erősödése miatt kevesebbet tehetnek zsebre, sajnáljam a Krisnásokat, akik az utcán megpróbálnak lehúzni rólam egy ezrest, mert támogassam már őket, esetleg adjak a szegényeknek. Mondjuk ez volt a kedvencem. Mondtam neki, hogy akkor adok, ha odamegy vele a kéregetős nénihez, és odaadja neki. Nem volt rá hajlandó, ők nem ilyen szegényeket támogatnak. Akkor kiket?
Lehet, előbb az emberek fejéből kéne kiműteni a hülyét, azután lehetne rendbetenni ezt az országot. Vagy egyszerűen, szépen nyugisan éhen kell halni, diplomával a zsebben, ami semmit nem ér, mert nem adnak hozzá 10 év tapasztalatot.
Magánnyöszörgés vége.
